Napló a jövő nemzedékeknek | Mézeskalács.hu
Kedves Vásárlóink, ez FONTOS lehet!
Köszönjük, hogy az év első felében ennyi munkát adtak nekünk. Hamarosan pihenünk egy picit, mert szeretnénk feltöltődni, hogy a második félévben is ugyanilyen lendülettel tudjuk kiszolgálni Önöket. Nyár elejét pihenésre kihasználva június 17 - július 2 között nem tudunk majd egyedi mézeskalácsot készíteni és csomagot küldeni. A megrendeléseket folyamatosan fogadja majd a webáruház, de csak Július 2 után tudjuk teljesíteni őket.
A Mézeskalács Múzeum és a mintabolt Szekszárdon zavartalanul nyitva tart.

Napló a jövő nemzedékeknek

Petrits István II. világháborúban írott naplója

Mézeskalácsos vállalkozásunkban Petrits István (1916-2000) a negyedik generációt képviselte. A mézeskalács készítés mellett azonban mással is foglalkoznia kellett. A II. világháború öt éve alatt háromszor mozgósították.
Huszonnégy éves korától huszonikilencig a Magyar Királyi 18. számú Honvéd Gyalogezred katonájaként előbb egyedülálló legényként, majd házas emberként, később ifjú apaként járta meg Erdélyt, a Délvidéket, a Kárpátokat és ott volt a Don melletti csatában is, csakúgy, mint két bátyja. Hála az isteni gondviselésnek, mindhárman mindannyiszor épségben hazatértek.
István naplót vezetett...

A történet innen indul:

1940. február 1-én hívtak be először tényleges katonai szolgálatra. Fociztam, így a szekszárdi laktanyába kerültem. Itt ért a mozgósítás augusztus 25-én. Először Nagykállóra, majd Erdélybe vezényeltek bennünket. Ott voltunk két hónapig, aztán a Délvidékre vonultunk, ott estem át a tűzkeresztségen. Az első naptól kezdve minden este leírtam, hogy hol vagyunk, mit csinálunk. Szerencsém volt, mert a tüzérségi aknavetőkhöz kerültem rajparancsnok helyettesnek. Volt három lóvontatta taligánk, két lőszeres, meg egy vető. Egy lőszerládát kiürítettem, abba raktam a kofferem, benne a naplóval. Fényképezőgépet is vittem, onnan ez a sok fekete-fehér felvétel (sajnos a fotók nincsenek meg - szerk.). A többieknek csak egy kenyeres zsákjuk volt.

Részletek a naplóból.

1940. augusztus 25.

Nagykállóból elindultunk este 6 órakor, egész éjjel mentünk. Idő derült, közérzet jó.

Augusztus 26.

Utunk átvezetett Kiskállón, Káliósemlyénen, Nyírbátoron, Kiscsászáron. Reggel hatkor értünk Gebe községbe. Reggeli után alvás, azután ebéd, majd alvászat. 18 órakor elindultunk tovább, mentünk 4 kilométert, aztán visszajöttünk Gebére 24 órakor. Idő jó, közérzet jó.

Augusztus 29.

Feszült hangulat, légitárnadástól tartunk. Egyébként mindennapos az élet, kivonulás nincs. Az idő borult.

Szeptember 2.

A tartalékosok egy része leszerelt, alighanem indulás lesz, bevonulás. Most tudatták velünk, hogy 26-án este, mikor Gebéről elindultunk, úgy volt, hogy reggelre behatolunk Erdélybe és lesz ami lesz, véráldozat árán szerezzük vissza. De a románok akkor vették fel újra a tárgyalásokat.

Szeptember 4.

Frissen ébredtünk, 5 órakor áldozás, mint mondták azért, hogy megtisztulva menjünk be Erdélybe. A fehérneműmet a háziak kimosták és vasalták.

Szeptember 5.

A magyar csapat ma reggel lépte át a határt, 30 perces harangzúgás közepette. Mi a második lépcsőben indultunk. Fábiánházát elhagyva Krasznán át Nagyecsedre mentünk, onnan tovább az ecsedi lápon keresztül Csengerre, ott éjszakáztunk. Az idő kissé hideg.

Szeptember 6.

Reggel 3-kor indultunk és a Szamoson átmenve értünk a trianoni határszélre. Az ima elfújása után 6 órakor léptük át a határt, melyen tegnap az első lépcsőben lévő katonaság bevonult. Parancs volt, hogy a nagyobb városokat ki kell kerülni, ezért nem mentünk Szatmárnémetin keresztül, hanem azt megkerülve Lázárin keresztül Batizba. Délben vettem át a parancsnokságot és bizony nem sok idő volt Pihenni. Egy román gazdánál volt a szállásunk.

Szeptember 8.

Nagybánya. Szabad királyi város, kedves hely. Egész nap pihenő, délelőtt 10 óráig csavarogtam a városban. Este az egész századunkat megvendégelte borral a szomszédban lévő papság, én a félliteres üvegemet töltöttem meg nagyon erős törkőpálinkával. Előzőleg szereztem egy kis snapszos poharat, minden reggel egy kis kupicával jó lesz. Jó idő volt, sokan szédelegtek a bortól.

Szeptember 9.

Korán reggel, négykor indultunk. Remetin, Berkesz, Törökfalva, Jóháza. Nagyilonda ma a cél, ahová késő éjjel értünk. Nagyon erős menetben 55 kilométert tettünk meg.

Szeptember 11.

Előző nap is 50 kilométert tettünk meg, így ma reggel 8 óráig pihenő volt. Nagyon kellett, mert fáradtak voltunk. Kilenckor indultunk, Boca után megálltunk a nyílt úton, két óra pihenőre. Erre már nagy hegyek vannak. A közelben egy sekély kis patakban, amely alul kavicsos volt, megfürödtem. Nagyon jólesett, mert állandóan nagy porban megyünk. Tovább indultunk, Kisdobod, Gátfi, Odu, Betlen. Éjjel egy gyönyörű szerpentinen mentünk, mellettünk gépesített nehéztüzérség és rengeteg autó vonult, közöttük sebesültszállítók. A nagy tumultusban elszakadtunk a századtól a szakaszommal. Ahogy zárkóztunk fel, a megrekedt autók mellett vitt el az utunk. Az egyikből kiszólnak, hogy ne menjek tovább. Nagy meglepetésemre a bátyám hangjára ismertem. Nagyon megható volt, hogy ilyen váratlanul találkoztunk. Utána Ruszon átmenve Apanagyfaluban aludtunk. Időnk jó volt, bizony fáradtak vagyunk.

Szeptember 12.

Reggel indulunk tovább, Üjsor, Oroszfalu, Nagyida. Itt éjjelezünk, estefelé érkezve kinn aludtam a Kelemen barátommal a sátor alatt, jó helyünk volt. E napon a bátyámmal ismét találkoztam, de most már világosban. Elbeszélgettünk, felemlítve az éjjeli találkozást, amit nem felejtünk el soha.

Szeptember 16.

Marosvásárhely. Reggel 6 órakor ébresztő, elég jól aludtam. Ezen a napon vonult be a városba a Magyar Királyi Hadsereg. Mi nem vagyunk a felvonuló szakaszok között, aminek örülök. Tíz óra után kimehettünk a városba. Elkezdett esni az eső, hatalmas tömeg volt az utcákon, főleg a fogadtatási helyen alig lehetett mozdulni. Én előre mentem, hogy lássam amint a kormányzó Úr bevonul, de se a kormányzó urunkat, se a feleségét, sem kíséretét nem volt szerencsém látni.

Az első napló szeptember 17-vel zárul. Petrics Istvánt, a Magyar Királyi 18. Honvéd Gyalogezred szakaszvezetőjét haza vezényelték. Október végén tértek meg a szekszárdi laktanyába és akkor még az ifjú katona tényleges katonai szolgálatának csak az első felét töltötte le...